Tompa fény.A szürke falak közre fognak,de ezek nem AZOK a falak...Ezek nem nyomnak össze..ezek a hangokat óvják.A fiúk teszik amit tenni kell:ki üt,ki penget,ki nyom,ki énekel..tetszik a zene.A világa magával sodor,-ez az én világom..A cintányérok sisteregnek,a húrok izzanak,akár a lelkem..erők tombolnak.Egy-egy fél pillantás velük...egy-egy mosoly...egy-egy lelki fellélegzés.Bár a "felirat" a falon olykor visszahúz abba a másik jelenbe,de hagyom most azt is.Csak sodródom....olvadok....zene vagyok....
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.