Tegnap este kezembe került néhány írás,
Melyeket te írtál,s miket régen nem került el sírás.
Állítólag én voltam aki megértett,
De most csak ülök,fejemben káosz lett.
Ki vagy te valójában?
Töprengek ezen válasz hiányában..
Azt hittem én is,az vagy kire vártam,
A herceg,akire királylány vár tornya fogságában.
Aztán voltál barát,
Kire ember nyugodt szívvel teheti baját.
Később férfi lettél,férfiember,
Akitől mint lány,megijedtem.
Most rádnézek-előttem áll egy fiúcska
Kinek "nyolcvankét-fogas" a vigyora.
Ki kócosnak nevez a szünetben és gúnyol,
De mindez már nem érint,nem fáj mint múltkor.
Kihűlt valami,kihűlt de nagyon.
Nem teszünk érte semmit,én is csak hagyom.
Dávid!hogy jutottunk idáig???
Leépült valami csontig,bordáig.
Nem kell már a herceg,ki a toronyból kivált,
De azért régen is jólesett egy barát...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.