"A tükör sürgetett,borotvált arccal
Indulni kéne,na mi lesz a harccal?
Szóltak a hírek, ki vitte többre
Rezgett a mérce
Féltem fölötte
Valaki egy medált a mellemre tűzött,
A becsvágy kergetett,a munka meg űzött
Eleget hittem,eleget láttam
Mindezt csak nézze a hátam
Ölelj át,ölelj át
Ölelj át,ha te is láttad
Hogy milyen világnak fordítok hátat
Nem lehet más úr fölöttem
Csak a szerelem
Keserűségem,gyönyörűségem
Ördögök,angyalok oldalán éltem
Tetszhalálom,feltámadásom
Nem volt másom
Csak asszonyom,lányom
Ölelj át,ölelj át
Ne legyél ifjú és ne olyan szép
Ahogy a címlapok szeretnék
Se kamerával,se szabad szemmel
Nem látszik benned s bennem az ember
Ölelj át,ölelj át
Nem győz a halálon semmilyen képlet
Csak az az élet,mit szerelem éltet
Nem teremt jövőt,világot,szépet
Csak az ölelésem,az ölelésed
Ölelj át,ölelj át
Ölelj át,ha te is láttad
Hogy milyen világnak fordítok hátat
Nem lehet más úr fölöttem
Csak a szerelem"
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.