Szemedbe nézek.Látlak.Újra itt vagy.
Kezed átkarol,magához húz,s engem akar.
De érzem,hogy a régi szerelmem elhagy,
s pillám mögött a könny,márcsak fájdalmat takar..
"Hosszú volt ez az idő és túl nagy a távolság"
Érzelmeim kavarogtak,mint falevelek a szélben,
Erősítem magam,hogy legyen velem elég bátorság,
Hogy megmondjam:nem elég erős hozzád a szívem...
Tudom,most seb nyílt rajtad és hasad,
Mélyül minden szavammal és éget.
Csöndben vagy.Torkod nem engedi szavad,
De már nem tudlak ÚGY szeretni téged..
Állok előtted.Meghasadt egy világ.
Fekete könnyeket sír a jeges zápor,
polcomon is száraz már a tőled kapott virág,
és eltört a nyíl,mit felénk lőtt egyszer Ámor.
Itt az idő,ne kínozzuk tovább egymást!!!
Ajkam búcsút lehel arcodra...
"Majd mindketten találunk magunknak mást..
S örömmel tekintünk vissza a közös napokra."
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.