Téged féltelek vagy csak magamat?
Mikor váratlanul betoppan a múltad.
Megértőn,nyugodtan mondok szavakat,
De belül valami rág,öklel mint dúvad.
Leül melléd.Beszél.Csak ennyi...
Te is csak mint ismerőst kezeled.
De lelkem rémült.Most messze akarok menni,
S szívemre szorítanám kezedet.
Kedves,érzed hogy kalapál?
Óvlak mindentől,féltelek örzőn.
Vagy csak a démonom kiabál,
És rosszul szeretlek,önzőn?
Miért akarlak téged kalitkába zárni?
Érezni,látni ,szagolni,hogy az enyém vagy?
Hisz a legjobb dolog veled szállni!
Alattomos vágy,ostoba agy....
Azt hiszem,ember vagyok én is.
Kérlek bocsássd meg e vétkem!!
Harcolok a zöldszemű szörnnyel,mégis
Azt,hogy egyszer legyőzöm,kétlem.
<3
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.