cariba

Különleges alkalomra íródik ez a vers,

így most őszinte leszek és nyers.

Minden ember keres valakit a nagyvilágban,

Én már megtaláltam,te vagy szemem napvilága

Minden ember egy az ég alatt,

Én veled lettem egész sok sok év alatt.

Mások férjhez mennek,elveszik az arát,

De nekem te vagy a legfontosabb:AZ IGAZ BARÁT!

Oly sok mindent éltünk át együtt.

Mosolyogtunk,sírtunk,volt arcunk elnyűtt.

Volt gyermeki jókedv és tiniszerelem,

Volt veszekedés,de rájöttem:kell nekem!

Volt ölelés,volt együttérzés,

Volt szívünknek együttvérzés.

Volt póniló,volt 'mukidenevér',

Jobban szeretlek,mint bármilyen testvér.

Volt pelusba pisilés és együtt-budizás

Az utóbbi években IHB bulizás.

Volt hajunk piros,sárga,barna,

volt hogy az én utam erre,a tiéd arra

De mindig volt közös állomás,

Jövőről való álmodás.

Volt közös gyermekkor,volt közös iskola,

Együttmaradtunk,hiába jött sok új cimbora.

HT-t,Batman-t,Gazco-t temettünk,

A morrisson's-os pancsereken jót nevettünk.

Volt közös rajzolás és kerámiatábor,

Volt a régi nagy bagázs:Tibi,Ádi,Gábor.

Volt málnaföld,volt bunkerépítés,

Bár valószínű,egyikünk sem lesz építész.

Mennyi mennyi élmény jött fel újra...

ennyi ennyi érzelem...hű de durva!!!!

Igazából még évekig csepeghetnék

Arról,hogy mennyi kaland történt,mennyi emlék.

De nem fogok!!Hisz tudsz te mindent.

Még azt is hogy mást most nem kapsz,csak Kinder-t.

És bízom benne,hogy ez a sok-sok "volt"

Még sokáig lesz,míg csak egyikünk nem lesz holt.

És talán egyszer a hó alól is esszük a kaját,

De tudni fogjuk,hogy a másik szíve 101 karát.

Köszönöm neked,hogy kibírtál ilyen sokáig,

És kívánom,hogy füled érjen bokáig!