Utoljára kis ösvényről írtam neked,melyen akkor lépdeltünk,
A kezdetén,mikor még nem volt közös életünk
Azóta eltelt három évszak:tavasz,ősz és nyár
S reméltük hogy ránk még tél is vár
De nem.Szerelmünk bimbója kinyílt,színbe borult
És virágunk szirmai az őszi levelekre hullt.
Meghalt bennem valami.Valami jó.
Bár mikor mondtuk nem fájt a szó.
Most hiányzik mi a miénk volt,
S lelkem egy csöpp része kicsit holt.
De körbeöleli az a tisztelet,s szeretet,
Melyet más tőled soha el nem vehet.
Köszönök neked mindent,mit magunknak tudhattunk,
S őszintén hiszem,eljön még(-)egyszer a mi tavaszunk.....
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.